Rendszeres olvasók

2015. július 6., hétfő

Ötperces kritika

 Sziasztok!
 Fúúú, ritka pocsékul oldottuk ezt meg... mindegyik tag külön bejegyzést ír, amiben sajnálkozik, felsorolja a kifogásit és megígéri, hogy mostantól rendszeresen jelentkezni fog. Tehát, vegyük úgy, hogy ez a rész most megvolt - Kinga úgyis olyan bőven kifejtette az eltűnését, hogy az mindannyiunknak elegendő terjedelmű volt :D Inkább arra térnék rá, hogy mi várható itt a jövőben.

 Szerintem én vagyok az a csapatban, aki a legtöbbet problémázik a várólistánk miatt. Még ha kedvelitek is a blogot, (á, kizárt) akkor is bevallhatjátok, hogy a gyorsaság nem igazán jellemző ránk. Feltéve ha nem szabunk magunknak egy határidőt, hogy mondjuk... csak öt percet tartózkodhatunk egy blogon.

 A legújabb ötletem pont ez lenne. Mostantól a hosszú, mindent kielemző kritikák mellett gyorskritikákat is kínálunk, aminek a lényege, hogy csupán 5 percet töltünk az ominózus blogon, és ez alapján írunk egy rögtönzött véleményt. Igen, lesz stopperóra is. Már alig várom a stopperórás részt.

 Persze, ez a kritika nem lesz olyan részletes, mint az eddig megszokott tíz szempontosak. Nem is javasoljuk olyanoknak, akik terjedelmes véleményt szeretnének, mert például pályázatokra szeretnének jelentkezni a történetükkel. Ez inkább arról szól, hogy egy átlag blogger mit lát, amikor először téved az oldaladra, és ezek alapján tetszeni fog-e neki a blogod. Mert valljuk be, általában nem töltünk öt percnél többet egy-egy blogon, és ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy határozott véleményt alkossunk róla. 

A gyorskritikákat ugyanúgy, a hónap első hét napján lehet rendelni, mint a hosszúakat, és az összes szabály ugyanúgy vonatkozik rájuk, mint eddig. Két külön várólista lesz; aki már kért hosszút, az átiratkozhat a rövidre, ha még nem kezdtük el a hosszú kritikáját. Egy darab gyorskritikát kapsz, egyvalakitől (jelezheted előre, hogy kitől, de előre szólok, Kinga inkább a 6000 szavas kritikákat favorizálja. Én ellenben nagyon szívesen írok első benyomásos véleményt.) Persze, kritikakérésnél azt is meg kell írnod ezentúl, hogy rövidet vagy hosszút kérsz :)



Ki gondolta volna, hogy a KKK egyszer még gyors és hatékony lesz?
Stella Juniper
(aki a vezetéknevét azóta elhagyta... wow, tényleg rég jelentkeztem utoljára)

Vakáció... de nem nekünk!

Sziasztok!

Már nagyon rég lógok ezzel a bejegyzéssel, és órákig ecsetelhetném, mennyire sajnálom, hogy ilyen régóta nincs se bejegyzés, se kritika, se előrelépést, de nem teszem. Tudom, hogy ez főleg az én hibám, hiszen én tűntem el hosszú hónapokra (ami alatt kétszer elromlott a gépem, egyszer eltörtem a lábam, és átestem pár víruson, négy középfül- és három tüdőgyulladáson, meg persze egy halom pótláson és brutális dolgozaton, lezáráson), de most már izé, itt vagyok. Rengeteg befejezetlen kritika és cikk van, szóval úgy döntöttem, hogy ezeket fogom befejezni, illetve ostort ragadok, és azzal főbe lövöm a többieket, ha nem dolgoznak (Kegyetlen Kinga visszatért, ismerjétek be, hogy már hiányoztam! :"D). Nem ígérek semmit, mert brutálisan hosszú, húzós nyaram lesz (42 kötelező olvasmány, matek- és irodalom OKTV-felkészülés - kiafrancnakkellezmostőszintén????!!!! -, blogot írok, nem is egyet, olvasok, pihenek, sorozatot nézek, és... hahó, magánélet, merre leledzel? :D), de minden tőlem telhetőt megteszek majd.

Ezt egy reformmal szeretném elkezdeni. Igyekszem mostantól kritikákban elemzősebb lenni, és kevésbé "vicces". Illetve... úgy döntöttem, nem vagyok én sem hülye, sem kulimunkás, de még az eszem sem ment el, szóval. Mostantól nem írok mindenkinek kritikát. Bizony. A meglévőek közül befejezek néhányat - azokat, amikből 2-3 pont hiányzik maximum -, de a többit ignorálom, otthagyom, kihúzom. Mert a legtöbb rossz blog miatt nem jut időm azokra, amik tényleg megérdemelnék a figyelmet, és amiknek írói tényleg fejlődni is akarnak. Tehát, ahhoz, hogy kritikát írjak egy blogról, legalább egy feltételnek meg kell felelnie ezek közül:
  • A) A legújabb bejegyzésnek kevesebb, mint három hónaposnak kell lennie. (ez alól kivételek a befejezett blogok, természetesen)
  • B) Ha megköszönte az előző, itt kapott kritikát.
  • C) Ha a fentiek egyike sem igaz, akkor legalább 150 pontot elért az előző itt kapott kritikájában.
Ebből elég egyet teljesíteni, azért gonosz nem vagyok, de hülye sem. Nem fogok értékelhetetlen blogoknak kritikát írni, nem fogok hálátlan, egy "kösz"-t oda sem böfögő bloggereknek kritikázni, és nem fogok rég nem működő, félbehagyott blogokról írni, mert gondolom, azokra a kritika már gé nem aktuális.

Most pedig megyek és addig pofozok valakit a csapatból, amíg össze nem írja a kritikakérőket. :D (sejthetően ez én leszek, mert most mindenki offline...)

Kellemes nyarat, hamarosan találkozunk (és ezt vegyétek fenyegetésnek!),
Kinga

2015. március 7., szombat

Fangörcsben a laptop előtt

IDOLOK - RAJONGÓK - FANFICTIONÖK,
amióta csak tagja vagyok a bloggerközösségnek, naponta belefutok ezekbe a fogalmakba. Amióta léteznek ezek a dolgok, száz meg száz blogger próbálta megfogalmazni a véleményét velük kapcsolatban. A nagy kérdés tehát: mégis hogy fogok nektek újat mondani erről a jelenségről?
 Igen, már ezernyi cikket írtak arról, milyen rosszak és igénytelenek és máglyára valók a sztáros fanfictionök. És változott tőlük valamit a világ? Izé, azt hiszem, nem. Mert a fanficek ellenzői mondhatnak bármit, nem fogják tudni legyőzni a rajongólányok meggyőződését meg persze az aktuális idol ragyogó mosolyát. Ficek és fangirlök mindig is lesznek - de miért? Fogadjunk, hogy ezen még nem sokan gondolkodtatok el, pedig nagyon érdekes teóriákhoz tud vezetni. Meg persze egy extrahosszú, tartalmas, sok ideje bennem formálódó cikkhez. Jó gondolkodást!

Kedves antifanficesek, ezt a cikket egy hozzátok hasonló gondolkodású blogger írja. Kedves fanficesek, tudnotok kell, hogy ez nem a századik titeket alázó bejegyzés lesz. Szeretném objektíven megvizsgálni a kérdést. Igen, egyrészt nem vagyok nagy fanfices    másrészt viszont én is voltam rajongó, sőt, már estem is bele hírességbe, szóval higgyétek el, tudom, miről beszélek. Nem egy újabb okoskodó, lejárató bloggert fogtok hallani, hanem olyasvalakit, aki nagyon is tisztában van az érzéseitekkel.

 Ha megkérdezel valakit, hogy ki volt az első szerelme, biztos olyasvalakit fog mondani, akivel nem jöttek össze később. Még nem találkoztam olyan emberrel, akire ez nem vonatkozna, és ez így is van jól. Gondoljatok csak bele: vannak, akik már óvodás korukban azt állítják magukról, hogy szerelmesek, másokat csak később ér utol ez az érzés, de az biztos, hogy ekkor még nem állnak készen egy igazi kapcsolatra. És ha esetleg tízévesen már azt mondod, "jársz" valakivel, arra csak azt mondom: térjünk vissza a kérdésre pár év múlva, akkor majd magad is eldöntheted, mennyire volt ez igazi kapcsolat.
 Az is hozzátartozik, hogy ilyenkor még teljesen más tulajdonságokat tartunk fontosnak, mint egy komoly kapcsolatban. Egy komplett fejünkben íródó, überromantikus forgatókönyvet rá tudunk alapozni egy helyes mosolyra, szempárra vagy egy édes vallomásra. Elég sekélyesek vagyunk, de mint már említettem, ezzel nincs semmi gond: mindenki túlesik ezen az időszakon, és akármilyen furán hangzik, az ilyenek szükségesek ahhoz, hogy később egy igazi kapcsolatba bele tudj kezdeni.
   És hogy mi köze van mindennek a fanficekhez?
 Az ilyen érzelmileg labilis, emocionálisan erősen kezdő leánykák nagyon gyorsan áldozatául eshetnek egy celebrity worshipnek (szó szerint hírességimádatot jelent, de az milyen bénán hangzik már?). Csak gyorsan gyűjtsd össze, milyen elvárásokat támaszt egy átlagos kiskamasz lány a fiúkkal szemben: a legfontosabb, hogy nézzen ki jól, emellett legyen nagyon menő, de egyetlen szívszerelmét azért szuperromantikus vallomásokkal bombázza. És most akkor vizsgáljuk meg, hány velük egykorú fiú felel meg ezeknek a pontoknak. Senki. Ha mégis ismertek egy ilyen tizenkét éves fiút, akkor javasoljatok neki egy pszichiátriai kezelést, ugyanis nem normális, hogy így viselkedjen ennyi idősen. Így működik a világ: a lányok hamarabb érnek érzelmileg, és mivel az osztálytársaik és fiú barátaik még "annnnnnnyira gyerekesek és idióták!", nyilván jobban fognak érdeklődni az idősebb srácok iránt. Ha pedig a környezetükben nem találnak olyasvalakit, akit szerelmüknek nevezhetnek ki, akkor keresnek valaki mást a tengerentúlról. Egy gyönyörű szempár, néhány populáris dalocska meg egy menedzserek és marketingesek által kialakított, kicsit se valós aranyos stílus, és kész, meg is van a szikra egy tizenhárom éves, komplexusos magyar kisleány és egy huszonéves, nagyvárosi híresség között. Legalábbis az előbbi fél így gondolja... mert igen, egyértelmű tünet ilyenkor a realitásérzés elvesztése. Egy pillanat alatt át tudsz lendülni olyan apró kis kellemetlenségeken, mint a korkülönbség, a nyelvi nehézségek vagy szimplán hogy ő a létezésedről se tud. Kommentelsz a képei és videói alá, abban reménykedve, hogy elolvassa és instant módon beléd szeret. Rengeteg forgatókönyvet van már a fejedben a Nagy Találkozásról, és reggelente az jut eszedbe, hogy talán ez lesz az a bizonyos nap. Mindent meg akarsz tudni róla, olyan dolgokat is, amik akkor se izgatnának, ha a pasid lenne. Ha nagy tömegben közlekedsz, azon agyalsz, hogy talán ő is itt van valahol. Néha visszaszámolsz az ő időzónájába (Kalifornia: -9 óra, ezt mindenki tudja; Directionereknek hasznos a London: -1 óra is), és kíváncsi vagy, mit csinál éppen    drasztikusabb, amikor délután háromkor jó reggelt kívánsz neki gondolatban. A felesége/barátnője/a csaj, akivel múltkor lefotózták persze egy ribanc, aki csak a hírnév miatt van vele.  Minden érdekel, ami csak közvetetten kapcsolódik hozzá: ha megjelenik egy új száma egy énekesnek, akivel az idolod két éve duettezett, neked természetesen arról is tudnod kell. Tudomást szerzel a kis őrültségeiről, és te is utánozni kezded őket. Úgy érzed, csak te érted meg őt; rejtett utalásokat találsz mindenütt, amiket nyilván csak neked címzett, hiszen te vagy a lelki társa. Mindegy, hány rajongója van, te akkor is Az Igazi vagy, hiszen nem véletlenül robbant be az életedbe.
 És hogy ennyi őrültség normális-e egyáltalán? Igen, igen, és még ezerszer igen! Nem is hinnéd, hányan átesnek ezen    viszont a lényeg épp ezen van. Átesnek, így, múlt időben. Normális esetben pár hónap alatt lecseng a rajongás, hogy a helyére lépjen valami komolyabb, amit már egy kevésbé elérhetetlen fiú iránt fogsz érezni. Tudom, hülyeségnek hangzik, hogy fél év múlva már nem ő lesz az egyetlen szerelmed, de hidd el, ennek így kell történnie. Nem fogod reménytelenül szenvedve leélni az életed (mert azért valljuk be, a rajongás legnagyobb része szenvedésből áll), egyszer majd jobb lesz. És nem, nem olyan értelemben, hogy be fog kopogtatni az ajtódon, és szó nélkül elvisz magával... jut eszembe, miért is lesz neked jó, hogy megszabadulsz a rajongástól?


  • Amíg rajongasz, nem fogod meglátni a valóságos fiúkat magad körül. Tizenkét-tizenhárom évesen ez még nem is akkora baj, de ha évekig megmaradna ez az érzés, sose lenne igazi kapcsolatod. Most komolyan, megéri?
  • Már említettem, hogy az érzéseid nagy része szenvedés. Néha vannak jó pillanataid, de te is tudod, hogy reménytelen az ügy, ezért csak rosszul érzed magad, amíg rajongasz. Márpedig senkinek nem szabadna olyan szerelemben élnie, ami csak szorongást és boldogtalanságot hoz neki. Jobbat érdemelsz, hidd el!
  • Nem vagy őszinte magaddal. Hajlamos vagy ignorálni mindent, ami a Nagy Szerelem Beteljesedése ellen szól. Elveszted a realitásérzéked, ami veszélyes is lehet.
  • Rossz értékrendet mutat. Mert valld be őszintén, az álmodozásaid nagy részében ő talál rád, mintha csak egy Disney-mesében lennétek, neked pedig nincs is más dolgod, mint gyönyörűnek és elbűvölőnek lenni, csak hogy első látásra beléd szeressen. Akármi is játszódik le a közös forgatókönyvetekben, az tuti, hogy nem vagytok benne egyenrangú partnerek. Nem egy hercegnő vagy, oké? Nem szorulsz megmentésre, és nem csak akkor lehetsz boldog, ha van egy pasid. Te csak éld az életed, valósítsd meg az álmaidat, a többi meg már jön magától :)
  • Függőség. Persze, minden új szerelem függőséget jelent egy kicsit, de ilyenkor tényleg nem tudsz elszakadni tőle. Ha pedig a rajongás miatt hanyagolod el a sulit, a barátokat vagy bármit, ami a való élethez kapcsolódik... nos, az már nagyon nem oké.

Jó, ez így, felsorolva elég drasztikusan hangzott. Ha úgy érzed, túlzottan rajongani kezdtél valakiért, először is nyugi. Nem mindegy ugyanis, hogy mennyi ideje, ki iránt, és milyen erősen. Pár hónap még mindenkinél belefér, sőt, jót is tesz az érzelmi intelligenciádnak    a gond csak akkor van, ha úgy érzed, nem tudnál túllépni rajta. Normális esetben nem kell erőltetni a kiszeretést, jön az magától, szépen lassan rá fogsz eszmélni, hogy talán mégse ő az egyetlen igaz szerelmed. De mi van akkor, ha nem sikerül? Semmi gond. Nyugi. Talán most attól rettegsz, hogy egy nap mindenki rá fog jönni, és diliházba fognak csukni miatta, de ne félj, első körben nem is kell szólnod senkinek. Ki tudod gyógyítani magad, ha elég erős az akaraterőd. Semmi különös dolgod nincs: csak szimplán redukáld a rá fordított gondolataidat. Kevesebb filmjét, klipjét, interjúját nézd meg, ne ugorj azonnal minden posztjára    játszd azt, hogy most kicsit kéreted magad. Ha annyira nagyon kellesz neki, úgyis érted jön, ilyen befolyásos embereknek igazán nem nagy gond egy repülőút Magyarországra. Álmodozz kevesebbet, foglald le magad: javítsd fel a jegyeidet, tölts több időt az elhanyagolt családoddal, barátaiddal, találj egy új hobbit. Ismerj meg rajta kívül másokat is, például kezdj el új zenéket felfedezni: nehezebben tudsz szerelmes lenni egy énekesbe, ha van még egy tucatnyi más előadó, akik zenéjét ugyanannyira szereted, mint az övét. És még egy elég fura ötlet: ismerd meg azt, aki olyan fontos neki. Kinek írja a dalait, kiről áradozik az interjúiban? Biztos, hogy egy olcsó ribanc, aki soha nem fogja őt megérteni? Lehet, hogy tök jól kijönnél vele. Ha belátod, hogy az a lány boldogabbá tudja tenni a szerelmedet, mint te, akkor már nyert ügyed van.
 És mi van, ha nem ilyen egyszerűen megy? Ha úgy érzed, nem tudsz egyedül segíteni magadon, mindenképpen kérj segítséget! Ne aggódj, nem muszáj rögtön az okos felnőttekhez rohanni, az is elég, ha egy jó ismerősödnek szólsz, akiben megbízol. Ha súlyos a helyzet, akár szakértőhöz is fordulhatsz, és ne félj, nem fognak kiröhögni: biztos vagyok benne, hogy nálad sokkal durvább eseteket is kezeltek már sikeresen, arról nem is beszélve, hogy mennyire diszkréten kell bánniuk az információkkal. Szóval ki van zárva, hogy másnap már az egész iskola rajtad fog nevetni. Ha viszont nem szívesen fordulsz ismerősökhöz, engem is bátran felkereshetsz! Nem vagyok szakértő, nem tudok pontos diagnózist adni, de ha van valami, amihez értek, az az emberek érzései. Szóval, ha segítséget kérsz, vagy csak szimplán beszélgetni szeretnél, üzenj nekem, nonstop elérhető vagyok. (Oké, néha aludni is szoktam, de a kedvetekért felfüggesztem ezt a rossz szokásomat.)

És ennyi picsogás után hoztam pár érdekes cikket:

  • INNEN megtudhatod, te is celebrity worship szindrómától szenvedsz-e (ez egy teszt, angol nyelvű, de egyszerű tőmondatokból áll, nem kell hozzá felsőfokú, hogy megértsd)
  • Legyen egy kis Wiki is, na    hivatalos definíciók és típusok, sajna ez is angol
  • Egy kis hivatalos elemzés a témáról, belépés csak jó angolosoknak
  • Na, innentől már magyarok jönnek. Az Új nemzedék rövid, de érdekes, jól összeszedett cikke, amiben egy-két durva sztorit is olvashattok a beteges rajongókról
  • Egy Nők Lapja Café cikk, csak hogy tudd, anyukád mit lát a rajongásodból ;)
  • Ha minél több nézőpontra kíváncsi vagy, akkor Gyakorizz, itt is nagyon sok kérdést feltettek már a témával kapcsolatban
  • Ennyi komolyság után egy kis érdekesség: olvassátok el Allison Pearsontól az Azt hiszem, szeretleket! A regény elején hihetetlen realitással tudja ábrázolni egy tizenhárom éves lány mindennapi problémáit, szorongásait és rajongását David Cassidy iránt. Nekem leesett az állam, tényleg olyan volt, mintha a három évvel ezelőtti önmagamat hallottam volna!
  • Egy kis egoizmus jöhet? Mindkét blogomon foglalkoztam a témával; ITT egy fantasztikusnak induló terv fullad katasztrófába, ITT pedig egy elvakult és butuska rajongólány esik bele egy durva (na jó, elég vicces) csapdába. Egy kis chillout, nem kell őket komolyan venni.

*
Hát hülye vagyok én?
A Google keresője 32.600.000 találatot adott ki a fanfiction szóra. Ennyi addiktív, pszichológiai segítségre szoruló kamaszlány lenne a világon?
'Course not. Rajongani mindenki szokott; a nyugati, globalizált, túlcivilizált társadalmunk egyik mellékhatása, hogy filmek/könyvek/sorozatok/sztárok iránt. És igen, abban igazatok van, hogy ez az érzés kicsit hasonlít a szerelemre. A rajongás kezdeti szakaszában nonstop a témán pörög az agyunk, nem tudunk elfelejtkezni a rajongásunk tárgyáról, és néha itt is összemosódik a képzelet és a valóság határa. Ilyenkor pedig elkerülhetetlen, hogy mi is továbbgondoljuk az adott történetet    ha pedig elég jónak érezzük, akkor megoszthatjuk az egész világgal. És itt kanyarodunk be a bloggervilágba, és most jön az a rész, amit már annyiszor hallhattatok: de hát ez annyira nem ér, hogy sokkal több feliratkozója van, csak mert Harry Styles vigyorog a fejlécén! Úgy utálom az összes fanficest, én sokkal egyedibb vagyok náluk!
Tudjátok, mit? Színtiszta baromság. Igen, mondom ezt én, aki eleinte szintén a fújolók táborát erősítette, de most már tapasztaltabb lett, átgondolta a dolgokat, és ezeket az érveket hozza fel a fenti gondolatmenet ellen:

  • Egyszer azt hallottam egy általam nagyon nagyra tartott, okos, értelmes bloggertől, hogy a fanfic olyan, mint a kifestő: megvannak a vonalak, neked csak ki kell színezned. Tetszik a hasonlat, de szerintem egy kicsit demagóg. Nyilván a fluffy sztáros ficekre gondolt, de nem hinném, hogy a fanfictionökben előre meg lennének adva a szereplők. Úgy értem, adott a karakter, de azt te bármilyen jellemmel felruházhatod    ugyanaz a híresség lehet ártatlan kisfiú, védelmező helyes srác és bandaháborús, bűnöző rosszfiú is a különböző blogokban. Úgy alakítod a személyiségét, ahogy csak a kedved tartja; hogy a végén tényleg csak a nevét adja hozzá a híresség, minden más már a saját fantáziádból jöjjön.
  • Naggggyon sok a fanfic, ebből következik, hogy nagy a verseny köztük. Hiszed vagy sem, ők ugyanúgy megküzdenek minden olvasóért, és nekik is valami egyedit kell nyújtaniuk, ha fenn akarnak maradni. Vegyük például a könyves/filmes/sorozatos ficeket. Sokan olyan különleges környezetbe rakják az alaptörténetet, hogy bárki megirigyelhetné a kreativitásukat. Slash-novellákat olvastatok már? Ezekre a blogokra tényleg senki nem mondaná rá, hogy kifestők!
  • Nem egyediek, mert csak a lávsztori van bennük, és másról nem szólnak? Ugyanazokkal a klisékkel dolgoznak, mint a non-ficek! Kitalált pasi; gonosz szőke ribanc, aki bekavar; a harmadik fél, aki reménytelenül szerelmes a főhősnőbe; hülye titkok és félreértések    ezeket minden fluff romantikus blogon megtalálhatod, attól függetlenül, hogy ki szerepel a fejlécen! Egyáltalán nem befolyásolja az eredetiséget az, hogy fanficről vagy másról van szó!
  • A hírességes fanficekben az írók legtöbbször magukról (egy hozzájuk hasonló lány főszereplőről) írnak, és higgyétek el, úgy csinálják a blogot, mintha a sztár is elolvashatná egyszer. Várjatok, ez tökre olyan, mintha a híresség lenne a múzsájuk! Ez nagyon irodalmi és komoly dolog, tulajdonképpen ugyanazt csinálják, mint egy rakat híres író... arról nem is beszélve, hogy nektek, non-ficeseknek is van talán valakitek, akinek címzitek a részeket. Ja, hogy ő nem egy híresség, akit beleírsz a történetbe? Nem igazán számít.

Ez eddig szép és jó, de az is tény, hogy nagyon, nagyon, nagyon sok rossz fanfiction van. Naná, hogy ezt is ki tudom dumálni: ennek az az oka, hogy nekik egyszerűen más a motivációjuk. Sok fanfices nem azért ír, mert ez a nagy álma, és szeretne fejlődni    egyszerűen csak túl sok mondanivaló gyűlt össze bennük egy bizonyos személlyel (könyvvel, filmmel, sorozattal...) kapcsolatban. A gondolataik jelentős hányadát tölti ki a rajongásuk tárgya, és akkor már inkább rendszerezik őket, mondjuk, egy történetbe. Egész eddigi gondolatmenetünkben semmivel nem találkoztam, ami miatt el kéne ítélnem a fanficeseket.
 Másrészt viszont igazatok van. Rohadtul bosszantó tud lenni, amikor egy színvonaltalan, amatőr fanfiction blognak annyi olvasója van, amennyit se soha nem fogsz elérni, és amit ők soha nem fognak megérdemelni. Pocsék érzés, ugye? De mégis hogy lehetnek ilyen felszínesek egyesek, hogy csak azért iratkoznak fel blogokra, mert egy adott személy a főszereplőjük...
 Például úgy, hogy ilyenkor mindenki baromira felszínesen viselkedik. Te is. Nem hiába emlegeti mindenki az első benyomást: tulajdonképpen semmi más nem játszik abban, hogy fel fognak-e iratkozni a blogodra. Indulj csak ki magadból! Biztos vagyok benne, hogy téged is jobban meg tud győzni egy szép design, egy ötletes fülszöveg vagy egy szimpatikus főszereplő, mint a blog Igazi, Rejtett Értékei, amik csak a huszadik fejezet elolvasásánál fognak előtűnni. Ez így is van jól, és éppen ezért akkora biznisz a marketingszakma: az első pillanattól kezdve meg kell győzni a fogyasztót, hogy a termék milyen szuper.
 De mégis... ha eleinte el is ragad minket, hogy ott van a kedvencünk a fejlécen, azért  később lenyugodhatnánk, és rájöhetnénk, hogy maga a blog mennyire rossz, nem?
 NEEEEEM!
 Nem, ugyanis addigra már ellepi a rózsaszín köd az ítélőképességünket. Konkrétan fangörcsben ülünk a laptopunk előtt, már nem is számít, hogy a történet milyen minőségű, hiszen a kedvencünkről szól, és ez bőven elég. Oké, gondolj csak a kedvenc sztárodra, könyvedre, sorozatodra, filmedre, focicsapatodra, vagy bármire, ami rajongói tüneteket vált ki belőled! Ugye, milyen jó érzés, ha belefutsz valamibe, ami akár csak felületesen érinti a kedvenc témádat? Ne vicceljetek már    engem már azzal kilóra meg lehet venni, ha a kedvenc keresztneveimet kapják a főszereplők! Amikor meglátod azokat a szavakat, felgyorsul a pulzusod, kicsit remegni kezd a kezed, és olyan jól érzed magad, mintha karácsony lenne. Baromság? Lehet. De nem tudsz ellene mit tenni, ameddig rajongasz valamiért, addig ezek a beteges tünetek is csapódni fognak hozzád.
  Nyilvánvaló tehát, hogy ezért van ennyi olvasója a fanfictionöknek    a téma populizmusa egyenes arányosságban áll a jogtalanul szerzett feliratkozók számával. És ez nagyon nem fair. Mert bár eddig 2600 szóban bizonygattam, hogy a fanfictionírást nem ítélhetjük el, azért abban mindenki egyetérthet, hogy elég gyakran jutnak jogtalan előnyhöz, és már az óriási reklámot jelent nekik, ha az URL címbe beleírják, kiről szól a történetük. Szóval, mit is kéne tennünk?
  Talán csak annyit tudnék mondani, hogy ne ítélj első látásra. Rohadtul közhelyes, de fogadok, ti se tudnátok jobban megfogalmazni. Oké, annyira rajongasz XY iránt, hogy hű és azta és wow; és oké, nagyon klassz, hogy végre találtál egy róla szóló ficet    de miután kifangirlölted magad, próbáld meg objektíven is megnézni a blogot. Teljesen felesleges több tonnányi blogra feliratkozni, csak azért, mert az aktuális kedvencedről szólnak. Egyrészt az ilyen hozzáállás mindenkinek csak rosszat tesz: úgy értem, teljesen normális, hogy sok kezdő, gyengécske blogger van, akik pár hónap után kihullanak, mert nem elég kitartóak, és nem kapnak annyi figyelmet se, amit elvárnának. Viszont ha sokan iratkoztok fel hozzájuk, és dicséritek, bátorítjátok őket olyan dolgok miatt, amikhez nyilvánvalóan nincs tehetségük, azzal csak rontjátok az önképüket, később pedig annál nagyobbat fognak koppanni. Arról nem is beszélve, hogy akkor ki fog odafigyelni a tényleg tehetséges bloggerekre, akiknek nagyobb szükségük lenne a biztatásra? Szóval igen: gondolkozz, ítéld meg normálisan, tényleg megérdemli-e kitüntető figyelmedet a blog    mert ha rossz, azzal tulajdonképpen a rajongásod tárgyát járatja le, nem? Sok olyan embert ismerek, aki például csak azért utálta meg a One Directiönt, mert már torkig van a sok színvonaltalan fanficcel. Tényleg közutálatnak akarod kitenni a kedvencedet?
 Persze, ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a színvonal javulása inkább az írókon múlik, mint az olvasókon. Szóval, kedves fanficesek. Nyilván nem mondhatja azt senki, hogy ne írjatok (ha valaki mégis megtette, csak szóljatok nekem, majd elbeszélgetek az illetővel)    én inkább azt javasolnám, hogy ne ész nélkül, csak a rajongásotok által vezérelve kezdjetek bele egymillió klisés szerelmi történtbe, amiknek már akkor lehet sejteni a végkifejletét, mikor a prológus első szavait leütitek. Sokszor mondják, hogy legyetek eredetiek, én pedig hozzátenném, hogy ez sokkal egyszerűbb, mint hinnétek. Az eredetiség nem azt jelenti, hogy a világ legeslegjobb sztoriját kell megalkotnotok, amiről még soha senki nem hallott    ez már csak azért is lehetetlen lenne, mert egyesek szerint csak 36 drámai alaphelyzet van. Az egyediség sokkal inkább a legapróbb dolgokon múlik: csak egy-két szokatlan jelenetet, aranyos motívumot, szerethető karaktert kell beletenned, és ez már tényleg csak a kreativitáson múlik. Na meg azon, hogy elsieted-e a történetet. Hidd el, megéri két héttel később elkezdeni a blogot, addig pedig gyűjts össze minél több ilyen szimpatikus apróságot, amik meg fogják különböztetni a te történetedet a többitől. Simán megéri. És nem sznobizmusból szokták rámondani a legtöbb blogra, hogy sablonosak.

Ennél több okosságot nem tudok kiszenvedni magamból, szóval összegezzünk!
  • A rajongás teljesen oké. Nagy valószínűséggel tizenéves vagy, hát nem ez az időszak a legalkalmasabb egy kis reménytelen szerelemhez? EQ-fejlesztő hatása van, de tényleg. Ha eddig nem voltatok szerelmesek egy hírességbe se, akkor azonnal menjetek, keressetek magatoknak valakit! (Kicsit túlzás, de értitek, na.)
  • A celebrity worship szindróma viszont már nem oké. Ha úgy érzed, nem tudnál kihátrálni a rajongásból, vagy túlságosan sok időt töltesz a fantáziavilágodban, akkor inkább kérj segítséget! Én is itt vagyok, írj bátran    gondolod, hogy egy ilyen rohadt hosszú cikk megírása után elítélnélek?
  • Egy történet eredetiségét SOHA nem az határozza meg, hogy a szereplői ismert alakok-e.
  • Viszont az se fair, hogy csak azért vannak agyonhypeolva egyesek, mert populista témákhoz nyúltak. Gondolkozz, mielőtt írsz. Gondolkozz, mielőtt feliratkozol. Annak add a megtisztelő figyelmedet, aki tényleg megérdemli. 


Fú, ennyi lettem volna. Elég hosszú lett, de azt hiszem, mindent kiadtam magamból. Legközelebb hozok kritikákat is, és a következő cikkemet, ami (talán?) a karakterekről fog szólni, persze csak olyan Stellásan, a megszokott fura stílusomban. Legyetek addig jók!




Second star to the right and straight on till morning! 
Stella




2015. február 28., szombat

OFF. OFF. NAGYON OFF.

És még annál is offabb (nem érdekel, van-e ilyen szó) .
Egy színháztörténeti versenyre jelentkeztünk az osztálytársaimmal, és az egyik feladathoz szeretnék segítséget kérni tőletek. Egy nagyonnagyonnagyon rövid, gyors, egyszerű, és talán érdekes kérdőívet kellene kitöltenetek a színházzal kapcsolatban. Tényleg fontos lenne, és nagyon megköszönném! Sőt, mit nekem feltételes mód: már előre is köszönöm a beérkező válaszokat! Sokat segítenétek vele. (Hogy ragozzam még tovább, hogy biztos kitöltsétek? :D)

https://docs.google.com/forms/d/1bawGWeqtH_YMIqenkSYPD-6EVMB1pLgJch70V5cxvQM/edit




Stella
aki nem hogy nem halad a kritikáival, de még neki van pofája szívességet kérni tőletek!

2015. február 23., hétfő

SJ 12# - Netti versek

Netti versek
Író: Juhász Anett Adél - Netti
Miért vállaltam el a blogod?
Úgy néz ki, rám maradnak a novellások/cikkesek kritikái. És már meguntam a sok tökéletes külsejű blogot. Igen, ez azt jelenti, hogy a tiéd nem az.

1. DESIGN:
Fejléc: Tetszik az ötlet, hogy szivárványszínű legyen, de a kivitelezése... hát, tudod, mire gondolok. Mintha nem lett volna ötleted, hogy milyen textúrákból álljon, ezért rátetted ezeket az... izéket. Komolyan, mik ezek a háttérben? Ráadásul a fejléc felén rejtélyesen megszakad a minta, és a végén ott az a paca, amit szintén nem lehet értelmezni. Játsszunk Rorschach-tesztet? Oké, szerintem az ott egy könyv, bár lehet, hogy csak grafomán hajlamaim mondatják ezt velem. Akármi is, egyáltalán nem egységes, és ettől nagyon kezdő benyomású a blogod. Tetszik a cím betűtípusa, de az a rajzszög elég felesleges a sarokban. Maga a cím viszont... a neved kisbetűvel írt, agyonbecézett, túlbonyolított, három E-vel írt változata. Ez most csak egy vicc, ugye? A komolyságbarométeren elérted vele az abszolút nullát, pedig még bele se olvastam az írásodba. Csak lejáratod vele magad, ne csináld! 10/3
Háttér: Jaj, erre megint allergiás vagyok. Sablon, alap háttér, ráadásul az oldallal együtt gördül. Valami egyszerű textúrára cseréld le, ez nagyon ronda! 5/0
Betűk: Tetszik, hogy Georgiát használsz, viszont beállíthatnád sorkizártra. Az oldalsávban a versek betűtípusa és színe is egy nagy összevisszaság, legyenek inkább olyan egységesek, mint a bejegyzések! 5/2
Egyéb: Nekem tényleg tetszik az ötlet, hogy legyen minden bohókás és színes: sokkal egyedibb, mint egy egyszerű fekete-fehér design. A gond inkább a megvalósítással van. Akármilyen színes blogot akarsz, valami rendszer azért lehetne benne. Kiválaszthatnál néhány árnyalatot, amiket felhasználsz, és a többit békén hagyod akkor - ezek a találomra odadobott színek viszont inkább az amatörizmus benyomását keltik: olyan, mintha egy tízéves divatbloggerina összecsapott oldalán járnék. A modulsávot nagyon soknak érzem; nézd át, mit törölhetsz ki belőle (például felesleges külön címkéket kitenni, ha az oldalaknál is ugyanaz az elv alapján rendszerezed az írásaidat). Összességében csak annyit tudok mondani, hogy ide egy nagyon sürgős design átalakítás kell! 5/1
Összesen: 25/ 6 pont - hát igen. Ez nem túl sok. De azt hiszem, mindent elmondtam.

2. ÖTLET:
Izé.. ide mit is írhatnék? Egy személyes-verses blog, amiről önmagában nem lehet eldönteni, hogy sablonos-e vagy eredeti. A max. pont felét kapod, mivel nem találtam benne olyan írásokat, amikre azt mondanám, hogy na, ez már valami végre valaki kilépett a komfortzónából! Mint a legtöbb blogger, te is túl óvatos vagy: a megszokott témájú és stílusú verseken és rövid cikkeken kívül nem is nagyon posztolsz ki mást. Ez még messze áll az eredetiségtől.
Ja és még valami. A cím olvasása közben majdnem bealudtam. Verseim, novelláim, egyebek    miért nem találsz ki valami ütősebbet? És egyértelműbbet (más a blog címe, az URl cím és a fejlécen szereplő felirat. Megnéztem a korábbi kritikáidat, és mindegyikük más néven emlegette a blogodat. Ezzel pedig kiölted a maradék reményedet is az ismertséggel kapcsolatban: az emberek nem fognak beszélni a blogodról, ha még azt se tudják eldönteni, mi a címe!)
Összesen: 35/17  pont

3. HELYESÍRÁS:
Nem találtam benne hibákat (hé, feltűnt már, hogy újabban az összes blogra ezt mondom? Most már tényleg be kéne vállalnom egy gyalázatos helyesírásút!), bár én lennék legjobban meglepődve, ha ilyen rövid terjedelmű versekben és cikkekben is képes lenne valaki súlyosabb hibákat ejteni. Már hosszú ideje blogolsz, nálad fel se merül, hogy az igekötőkkel vagy a vesszőkkel ne legyél tisztában. A párbeszédek helyesírása nálad nem releváns, megúsztál egy hosszú prédikációt.
Összesen: 10/10  pont

4. ÉRTHETŐSÉG:
Összesen: 15/  pont

5. PÁRBESZÉDEK:
Összesen: 10/  pont

6. LEÍRÁSOK:
Összesen: 10/  pont

7. KARAKTEREK:
4 fő karakter, egyenként 10 pont, +10 az egyéb szereplőkre= 50 pont
Összesen: 50/ pont

8. STÍLUS, FŐSZÁL:
stílus: 30 pont, főszál: 30 pont= 60 pont
Összesen: 60/  pont

9. KIVITELEZÉS:
Összesen: 35/  pont

10. ÖSSZBENYOMÁS:
Ezt nem pontozzuk, csak véleményt írunk :)

Összesen: 250/  pont